A prágai metró

• forrás: Marafkó Bence: Metróarculatok Európa nagyvárosaiban 1. (építészfórum)

Staroměstská megálló: Prága A-metróvonalának minden állomása ott kell hogy legyen Európa legszebb metrói között, közülük a Staroměstská a leglátogatottabb és legtöbbet fotózott. Minden állomás más színű, mintha a “A Clockwork Orange” című film díszletei lennének, holott a buborékoknak szerkezeti szerepük van: erősítik a fémlemezt. (CNN.com)

• ♦ a Staroměstská a Prága 2014 térképünkön itt!

Prága

A prágai metró elemzésekor értelemszerűen felvetődik a budapesti és a bécsi metróval való összehasonlítása. Mindhárom város azonos földrajzi és kulturális régióhoz tartozik (Kelet-Közép-Európa), és mindhárom várost azonos történelmi előzmények kötik össze. Prága és Budapest pedig egyaránt a Szovjetunió által 45 évig megszállt kelet-európai országok közé tartozott. Így a két város metróhálózata is szovjet szakmai segítséggel épült fel, ugyanazokkal a szovjet mozgólépcsőkkel és metrókocsikkal felszerelve. Ennek ellenére külső és belső építészeti kiképzésük és utastájékoztató rendszerük jelentősen különbözik egymástól.

Prágában minden tekintetben magas színvonalú metrót adtak át, olyat, amely átgondolt, megtervezett arculata révén az elmúlt évtizedekben minden gond nélkül fejleszthető volt. Ebből a szempontból a bécsi metróhoz hasonlítható: felépítését és megjelenését tekintve európai színvonalú, tudatosan megtervezett, folyamatosan bővített vonalhálózatról és folyamatosan korszerűsített metróarculatról beszélhetünk.

Prága metróhálózata három vonalból áll. A legrégebbi, a C-vonal átadása 1974-ben történt, majd 1980-ban illetve 1984-ben bővítették tovább. A C-vonal után pár évvel, 1978-ban történt az A-vonal átadása, amit egészen 1990-ig bővítettek folyamatosan. A legkésőbbi vonalat, a B-vonalat 1985-ben helyezték üzembe. Meghosszabbított szakaszait (I., II. és III.) 1988-ban, 1990-ben és 1994-ben nyitották meg. A B-vonal legújabb, az eddigi metróvonalak közül a legkorszerűbb, úgynevezett IV. szakaszát 1998-ban adták át a nagyközönségnek.

Ez már napjaink legmodernebb metróhálózatai közé tartozik: felszín közeli állomásai az acél-üveg szerkezetű állomásépületnek köszönhetően felülvilágítottak, a felszín fölé emelkedő rövid szakasza pedig egy futurisztikus acél-üveg csőalagútban folytatódik.
Utastájékoztató rendszere

A város metró vonalhálózata tehát a budapestihez hasonlóan 3 vonalból áll, amelyek viszont nem találkoznak egy közös állomáson, hanem a város centrumában háromszög alakban metszik egymást. A metróállomások felszíni jelölése mindenütt egyértelműen megtörténik a metrólogó, az állomásnév és az aktuális vonal betűjelének megjelenítésével. A föld alatti utastájékoztatás, ugyancsak hasonlóan a budapestihez, a végállomások feltüntetésének szisztémájára épül. Azonban Prágában ez kiegészül a legfontosabbal, pont azzal, amitől ez a rendszer működni képes: az adott vonal összes állomásainak feltüntetésével. Az információs táblák tartalmazzák még az egyes állomásokhoz csatlakozó egyéb metróvonal betűjelét, színét.

És nagyon karakteres, tökéletesen eltalált arányú, két szárainál félig lekerekített nyilak jelzik az aktuális vonal útirányát és egyben a megfelelő peron elérhetőségét. A táblák négyzetes osztású hálórendszerre épülnek, így egymáshoz sorolt, önálló elemekből álló, de egy egységet képező jel- és felirati rendszer jön létre: kőformába foglalt, majd négyzetes mezőbe helyezett irányjelző nyíl, négyzetes mezőbe helyezett felirat, négyzetes mezőbe helyezett betűjele a metróvonalnak, majd újra irányjelző nyíl. Vagy: négyzetes arányrendszerből létrejövő (fekvő) téglalapalakú metróvonalábra, majd a már említett irányjelző nyíl. Nagyon jellemzőek még a nagyméretű, grafikailag egyértelműen megfogalmazott prágai metró vonalhálózati térképek.

Az információs táblákon a három metróvonal itt is a három alapszínnel van jelölve. A táblák kivilágítható rendszerűek, és színdinamikailag jól eltalált a sötét háttérre helyezett világos jel vagy felirat viszonya. A nyíl színe attól függően változik, hogy csatlakozó állomás illetve kijárat felé, avagy az adott vonal két ellentétes irányú peronja felé mutat. Ha a nyíl fehér, a befoglaló körforma fekete, a befoglaló négyzetes mező pedig valamelyik alapszínt tartal­mazza: kijárat illetve csatlakozó állomás felé mutat. Ha a nyíl fekete, a befoglaló körforma valamelyik alapszínnel kitöltött, a négyzetes mező pedig szintén fekete: a balra illetve jobbra található peronok felé mutat.

Vagyis:

• fehér (telítetlenség): kijutás vagy másik vonalra való átjutás,
• fekete (telítettség): az aktuális vonalra való bejutás iránya.